Szabadgyökerű fák és cserjék ültetése

“Ültess fát! Hogyha mást nem, lombot ád. Árnyékában megpihenhetsz, gondot ő visel reád.” (Jókai Mór)

Igen ám, de hogyan járjunk el, hogyan kezdjünk neki, hogyan végezzük el az első lépést az ültetést? Egy szabadgyökerű fa vagy cserje életének meghatározó momentuma a telepítés.

A következőkben a Mezőgazdasági Könyvkiadó gondozásában megjelent Schmidt Gábor – Tóth Imre által készített Kertészeti dendrológia című szakkönyvből idézem a “szentírást”.

10–12 cm-es körméretnél vastagabb törzsű fát és 3 évesnél idősebb cserjét szabad gyökérrel már ne ültessünk.

A lombhullatókat a nyugalmi időszakban – lombhullás és lombfakadás között –, fagymentes időben, és ha a talaj sincs átfagyva, elvileg bármikor telepíthetjük. Az ültetés két fő időszaka azonban ősszel (október végén–novemberben) és kora tavasszal (február végén–márciusban) van, a gyümölcsfákéhoz hasonlóan.

Az őszi ültetés a jobb megeredés szempontjából előnyösebb. Ilyenkor a növény gyökerein ejtett sebek télig még gyógyulni kezdenek, és mivel a gyökérképződés a fagymentes talajzónában télen sem áll le teljesen, tavaszig a begyökeresedés is megindul.

Tavaszi ültetés esetén a növénynek a kihajtásig kevesebb ideje van a begyökeresedésre és a gyökerein ejtett sebek beforradására. Az ilyenkor megmozgatott talaj könnyebben szárad, a megeredés többszöri bőséges beöntözés nélkül bizonytalan. Ez munkatöbblettel is jár, ezért tavasszal csak akkor ültessünk, ha erre ősszel nem volt mód.

A telepítés időpontjával kapcsolatban elmondottak a díszfák, díszcserjék többségére érvényesek. A gyümölcsfákhoz hasonlóan azonban közöttük is akadnak olyan fajok, amelyek számára jobb a tavaszi, mint az őszi telepítés. Déli származású vagy húsos gyökérzetű növények ezek, amelyek a gyors begyökeresedéshez magasabb talajhőmérsékletet igényelnek, és őszi telepítés esetén a talajban a begyökeresedés folyamatának elhúzódása ősszel visszavetheti fejlődésüket.

A konténeres növények – a fagyos napok kivételével – bármikor telepíthetők.

Az ültetőgödör előkészítése

Az ültetőgödör mérete fák számára 1 × 1 × 1 méter, suhángok és bokorfák számára 0,8 × 0,8 × 0,8 méter, cserjék számára 0,6 × 0,6 × 0,6 méter vagy 0,4 × 0,4 × 0,4 méter.

A gödör kiásásának és előkészítésének a menete termett talajon az alábbi:

Szervestrágya granulátumok kertészetünkben

A kiásás során tegyük külön a humuszban gazdag feltalajt és a humusz- és tápanyagszegény altalajt. Később, a betemetés során a feltalaj kerül majd alulra a gyökerekhez. Alaptrágyázásként ezt a talajt még érett istállótrágyával vagy komposzttal keverjük össze. Egy 0,6 × 0,6 × 0,6 m-es gödörbe kb. 1 vödör istállótrágyát vagy komposztot tegyünk. A friss trágya nem megfelelő(!), mert az erjedésben lévő, gyorsan bomló szerves anyag a gyökerek rothadását okozhatja. (Magyari Kertészet: Alaptrágyázásként használhatunk Tribu NPK 3-3-3 pelletált szervestrágyát vagy Orgevit baromfitrágya granulátumot, amit kertészetünkben raktárról kínálunk.)

A gödröket az ültetés előtt lehetőleg 3–4 héttel ássuk meg, így a trágya a talajjal tökéletesen keveredik, „összeérik”. Az elkészített gödröket utána temessük vissza, hogy ülepedjen. Ültetéskor csak annyira ássuk ki újra, hogy a növény gyökérzete beleférjen.

Városi utcán és parkban többnyire nincs „feltalaj”, illetve „altalaj”, mivel a terület bolygatott, gyakran építkezések visszahagyott törmelékével töltötték fel. Itt a kiásott gödröket teljes mértékben idehozott termőtalajjal töltsük meg, amit a fentiek szerint komposzttal vagy egyéb trágyával gazdagítsunk. Sűrűn telepített cserjefoltnál a folt egész tükrét kiemeljük, majd termőföldet terítünk bele.

HORTI Tab gyökeresedést serkentő tabletta

Megjegyzés: A kellő méretű és jól előkészített ültetőgödör jó kezdeti növekedést biztosít az elkövetkező 1–2 esztendőre, így tulajdonképpen a nyári fenntartás munkáit csökkenti. A gödörásáson ezért – amit a téli holtszezonban tudunk elvégezni – soha ne akarjunk spórolni.