A nyugalmi időszakban lehet csökkenteni a károsítók élettereit, például a metszés során a beteg ágak, gyümölcsmúmiák, felváló kéregrészek eltávolításával, ahol a károsítók átvészelik ezt az időszakot. Ez a lemosó permetezés időszaka is.
Kertészet és Szőlészet | Tóth Ágoston | 2024.01.30. 21:07
Állókultúrában, ahol a növények több évig vannak jelen a területen, nehezebb megszabadulni az oda betelepedett károsítóktól: az évelő gyomnövényektől, a cserebogárpajortól vagy a pajzstetvektől. Számos olyan, növényvédelmi szempontból jelentős élőlény talál kedvező életfeltételeket egy ültetvényben, amely egyéves kultúrában kevésbé veszélyes.
Nagyon régi művelet ez, már akkor használták, amikor a növényvédelem fogalma sem mindenkiben tudatosult, az 1900-as évek elején.
ALAPVETŐEN JOBB HATÁSFOKÚ SZÁMOS KÁROSÍTÓ ELLENI VÉDEKEZÉS TECHNOLÓGIÁJA, HA LEMOSÓ PERMETEZÉSSEL ALAPOZZUK MEG AZ ÉVJÁRATOT.
A lemosó permetezés fogalom nagyon helyénvaló, mert csak lemosásszerű kivitelezéssel lehet kellően eredményes a beavatkozás. Hatásmódot tekintve fizikai hatású (fojtó), vagy általános biokémiai hatású anyagokat használunk. Ezek csak akkor eléggé kíméletesek, ha a kultúrnövény érzékeny részeit (hajtás, levél, virágbimbó stb.) nem érintik, viszont a fás részek felületén (kéregrepedésekben, rügyalapnál, gyümölcsmúmiákban) megbúvó károsítókat elérik, sőt bőségesen átáztatják. A bőséges folyadékmennyiség szükségessége nem hangsúlyozható eléggé, mert minél rejtettebb helyen bújnak meg a károsítók áttelelő alakjai, annál nagyobb eséllyel tudnak sikeresen áttelelni. Ezért gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy jobb a viszonylag hígabb, de valóban áztatásszerű kezelés hatása, mint a koncentráltabb, de súlyos fedési hiányosságokkal végzett kezelés. A kontakt hatás a szó legszorosabb értelmében vehető: amit nem ér el és nem nedvesít be a permetlé, az biztosan túléli a kezelést. Ebben a felületi feszültséget csökkentő adalékanyagoknak is fokozott szerepük van.
Merőben más
A lemosó permetezés a nagy szer- és vízigénye, lassú műveleti ideje miatt sosem volt egyszerű és olcsó beavatkozás. Így eljött egy olyan időszak, amikor a szintetikus, nagy hatású permetezőszerekkel a vegetációban kisebb költséggel, egyszerűbben, gyorsabban is lehetett már védekezni adott károsítók ellen. Emiatt a lemosó permetezés kiszorult az üzemi ültetvények nagy részéből, és csak a házikert-tulajdonosok és hobbikertészek „hóbortja” maradt, akik egyébként sem vehették meg a nagyüzemi készítményeket.
Ezzel párhuzamosan átalakult a
növényvédőgép-használat is: elterjedtek a nagyobb haladási sebességű és teljesítményű, axiál- vagy radiálventilátoros gépek, amik a lombozatot apró cseppképzéssel és kisebb lémennyiséggel is be tudják fedni.
Ez utóbbi gépek nem is alkalmasak a lemosó permetezés tökéletes kivitelezésére, mert még nagy lémennyiség és lassú haladási sebesség mellett is sok fedetlen felület marad a vastagabb fás részeken. Ráadásul óriási a léveszteség a permetfüggöny-képzés miatt: a szállítólevegő ugyanis a permetfelhőt két oldalra, a haladási iránnyal merőleges irányba tereli (ún. terítő permetezés), ami elegendő is lehet a lombozat teljes befedéséhez vegetációban. A nagyhatású felszívódó, mélyhatású, gázhatású, illetve tartamhatású szerekkel kevésbé tökéletes fedésnél is kellő eredmény érhető el, emiatt gyakorlatilag kizárólagossá vált az ilyen permetezőgépek alkalmazása az ültetvényekben.
Ellenben a lemosó permetezés fő célfelületei a vastagabb, többéves fás részek, kéregrepedések, felváló kéregrészek zugai, és ezek teljes bevonása, áztatása a cél. Ezen felületek jó része ugyanakkor nem a sorközben haladó gép irányában helyezkedik el és nem is kap elegendő folyadékmennyiséget. A lomb nélküli koronatérből sok permetlé a talajra hull, nem hasznosul. Az így végzett lemosó kezelés ezért rossz hatásfokú és megalapozottan nevezhető pénzkidobásnak.
A házikerti lemosó permetezés azért lehet sikeresebb, mert irányított szórófejtartással, irányított permetfüggönnyel eredményesebben lehet minden szükséges felületet kellően átnedvesíteni.
Hatásspektrum, hatásmód
A lemosó permetezésnél használt anyagok széles hatásspektruma és (fizikai, illetve alapvető anyagcsere-folyamatokat zavaró biokémiai) hatásmódja a rezisztenciamenedzsment szempontjából sem elhanyagolható, de az elmúlt ötven év folyamatos növényvédőszer-fejlesztései miatt a kihasználására nem volt nagy szükség. Nem így manapság, amikor egész hatásmechanizmus-csoportok tűnnek el az unióban évről évre. A pótlásuk nélkül az új kártevők megjelenése, valamint az ismert kártevők rezisztens törzseinek kifejlődése egyre fokozódó problémák elé állítja a termelőket. Vannak növénykultúrák, amelyek termőterülete látványosan csökken a károsítók elleni védekezési lehetőségek hiánya miatt. A lemosó permetezést máskor, mással és máshogyan kell végezni, mint a tenyészidőben szokásos, tehát egészen más hozzáállásra van szükség.
A totális hatás elérésére korábban kétféle módon lehetett törekedni: az egyik a totális hatású, nem szelektív anyagokkal (ma már nem használható kátrányolaj, később nitrofenolok), illetve nem totális hatású anyagok emelt dózisaival és alkalmazásmódjával (ásványolaj- és növényolaj-származékok, poliszulfidok, réz, kén).
Miután a károsítók fás részeken telelő fejlődési alakjai (pete, kifejlett lárva, báb, imágó stb.) szinte mindig ellenállóbbak a vegetációban károsító aktív alakoknál (hosszú, hideg, élelemmentes téli periódust vészelnek át, ráadásul rejtőzködve), ezért általában a vegetációs dózis vagy alkalmazási mód nem elegendő a kellő hatás eléréséhez. Jól szemlélteti ezt, hogy a vegetációban adalékanyagként alkalmazott olajszármazékok hektáronkénti 0,5-5,0 literes dózisának csak elenyésző mértékben van közvetlen hatása a levéltetvekre, molytetvekre, viszont 15-60 l/ha (1-4%) dózisban, teljes fedést biztosító áztatásszerű permetezésként igen hatásosak.
Olajszármazékokkal, poliszulfidokkal, réz, kén hatóanyagú szerekkel lehet permetezni rügypattanás előtt, rügyfakadáskor és egészen zöldbimbós állapotig, de ebben a sorrendben fokozatosan csökkenteni kell az alkalmazott koncentrációt (dózist) a fitotoxikus hatás elkerüléséhez. Minél inkább „belecsúszunk” a tavaszba, annál kisebb koncentráció szükséges és elégséges a kellő hatáshoz: 3-4% helyett akár 1,0-1,5%. A csökkentett koncentráció azért lehet hatásos, mert a vegetáció megindulásakor a károsítók aktív alakjai is előbújnak, amik érzékenyebbek a permetszerekre, valamint a hőmérséklet is emelkedik, vagyis a károsítók anyagcseréjének gyorsulása miatt a rövidebb ideig fennálló kontakt hatás is megfelelő eredményt ad.
Az olajalapú lemosó permetező szerek dózisát általában a permetlé koncentrációjában állapították meg, így a teljes fedéshez, áztatásszerű permetezéshez szükséges permetléből lehet a tényleges területi dózist kiszámolni. Azaz 1500 l/ha permetlé 2%-os emulziója 30 l/ha olaj felhasználását jelenti. Amely készítmény tartalmaz ugyan olajat, de az a permetlé koncentrációjában nem éri el a 0,5%-ot, az nem értékelhető olajos lemosó permetezőszerként, mert a kis olajtartalom nem biztosítja a szükséges légzésgátló, fojtó hatást.
| Seblezárásra is alkalmas. A lemosó permetezésnek van egy speciális funkciója, ami gyökeresen megkülönbözteti minden más beavatkozástól: a fás részek sebzéseinek, sérüléseinek (metszési sebek, gallytörések, repedések) lezárása, és ezzel a következő fertőzés megakadályozása. Ez nyilvánvalóan a bevonóanyagok felületlezáró hatásából, a rézvegyületeknek és az elemi kénnek pedig a gombaölő hatásából adódik. Természetesen ez addig igaz, amíg a sebzések frissek és még nem fertőzte azokat semmi. A már fertőzött sebzéseket ezzel nem lehet gyógyítani, hanem ajánlott a metszés során visszavágni az egészséges részig, és a legjobb azonnal közvetlen sebkezelésben is részesíteni. |
Olajos készítmények használata
Az olajtartalmú lemosó permetezőszerek nagyon régóta szolgálják az emberiség növényvédelmi törekvéseit, és az utóbbi két-három évtizedben egyre inkább felismerik az olajok adalékanyagként való alkalmazásának lehetőségét is.
Az évtizedek során sokat finomodott a lemosószerként használt olajok választéka.
AZ OLAJ PUSZTÁN FIZIKAI ÚTON HAT: A TÖMEGÜKHÖZ KÉPEST NAGY TESTFELÜLETŰ ÍZELTLÁBÚAK LÉGCSERENYÍLÁSAINAK ÉS A FELÜLETI GOMBAMICÉLIUM, GOMBASPÓRÁK LEZÁRÁSÁVAL ÉS A LÉGZÉS MEGAKADÁLYOZÁSÁVAL.
Korábban kevéssé tisztított kátrányolajat (ami sokféle fenol-, krezol-, kondenzált aromás vegyületet tartalmazott mint mérgező, azaz hatásos szennyezést), és nehéz ásványolajokat használtak, később egyre inkább könnyű és szinte élelmiszeripari minőségű ásványolajokat és növényolajokat próbáltak ki és használnak.
A használhatóság alapja a permetlékészítés lehetősége, mert bár a több tíz liter olaj hektáronként nem kis anyagmennyiség, de az egyenletes, áztatásszerű kijuttatáshoz 800-2000 liter vízzel homogén permetlevet kell készíteni belőle. Az olajok azonban nem elegyednek a vízzel, és intenzív keveréssel is csak durva eloszlást, olajcseppképződést lehet elérni, ami hamar szétválik, és az olaj felúszik a víz tetejére. Az olajokat a felületi feszültséget csökkentő adalékanyagokkal (tenzidekkel) lehet emulgeálni, amelyek a két folyadékfelület határán helyezkednek el rétegbe rendeződve, így megakadályozzák az olajcseppek egyesülését és kiválását.
Csupán elenyésző mennyiségű adalék szükséges a megfelelő emulzióstabilitáshoz, és a tenzidkémiai kutatások fejlődésével egyre hatékonyabb tenzideket fejlesztettek ki. A korábbi, az olajtömeghez mért 10-15%-os arányt felváltotta az 1-3%-os „beépített” tenzidarány.
Ennek azonban van egy hátrányos következménye: ennyi tenzid csak ahhoz elég, hogy a vízben az olaj stabil emulziót képezzen, amit ki lehet permetezni, viszont a permetcseppek célfelületen való egyenletes szétterüléséhez, a kéreg kellő átnedvesedéséhez már nem elég.
Vagyis előfordulhat, hogy a permetlé nedvesítőképességét növelni kell pluszban a permetléhez adott tenziddel. Ugyanez a helyzet az egyébként vízoldékony poliszulfid-vegyületekkel (Ca-, Ba-, Na-, K-poliszulfid), amelyek vizes oldatának igen nagy a felületi feszültsége, azaz rossz a nedvesítőképessége.
Az ilyen permetlevekhez nemcsak a vegetációs időben célszerű felületi feszültséget csökkentő adalékanyagot adni, hanem a lemosó permetezés alkalmával is, különösen, ha a növénykultúra kéregfelülete vízlepergető hatású, vagy a vastag, felváló kéreg kiváló téli búvóhelyként szolgál a károsítóknak.
Réz- és kénkészítmények
Az olajok hatásmódjától merőben eltér a lemosó permetezésre használt másik két hatóanyag, a réz és az elemi vagy kolloid kén (ez utóbbi elnevezés a kén szemcseméretére utal) hatásmódja. A rézvegyületek kristályaiból folyamatosan, igen kis koncentrációban felszabaduló rézionok, valamint a kolloid kénszemcsékből a kén a gombaspórákban felhalmozódva általános anyagcsereméregként hat. Általános hatásspektrumú hatóanyagok, de gombafajonként eltérő az érzékenység a réz, illetve a kén iránt.
A réz a faanyagot károsító különféle rovarok ellen rendelkezik némi táplálkozásgátló hatással, valamint baktériumölő is, az elemi kén ugyanakkor a kisebb testű ízeltlábúakra (pl. atkák) is gyérítő hatással van.
E két elem azért fejt ki növényvédelmi hatást az adott alkalmazásmóddal és dózisban, mert extra terhelést jelentenek a mikroszkopikus élőlények és a kistestű ízeltlábúak számára. Nagyobb testű élőlények számára ez a mennyiség már nem toxikus, a növények szöveteibe pedig a kijuttatott mennyiség töredéke tud bejutni, így tápanyagként hasznosul, de nincs belső terápiás hatása.
A réz-szulfát vízoldható, önmagában a zöld növényre juttatva hirtelen óriási mennyiségű rézion jut a növényi szövetekbe és ezért erősen fitotoxikus. Vegetációban a rézkészítmények bizonyos tenzidekkel, a kénkészítmények bizonyos olajokkal kombinálva lehetnek fitotoxikusak, jellemzően csapadékos, hűvös évjáratokban, mert akkor a növényzet vékony kutikulát fejleszt. Előfordulhat, hogy ugyanezen állomány ugyanilyen kezeléssel egy száraz évjáratban nem perzselődik. Lemosó permetezéskor (zöldbimbós állapotig) ilyen fitotoxikus hatással nem kell számolni, azonban kihasználható az ilyen áthatóbb kombinációk előnye.
A RÉZKÉSZÍTMÉNYEK HASZNÁLATÁT KORLÁTOZNI SZÜKSÉGES.
Kockázatbecslés alapján az EU tagállamaiban vagy évente 4 kilogramm fémréz, vagy hétéves intervallumban 28 kilogramm fémréz (így hazánkban) hektáronkénti dózisban maximalizálták a használatát. Lemosó permetezésnél 1000-1500, akár 3500 gramm fémréz/ha dózisban kerül felhasználásra, ezzel számolni kell a vegetációs időben.
Kénkészítmények esetén ilyen korlátozás nincs, de lemosó permetezésnél itt is viszonylag magasabb dózist kell használni.
Permetlékészítés
Lemosó permetezés kivitelezéséhez számos készítmény áll rendelkezésre az említett hatóanyagcsoportokból. A permetlé nedvesítőképessége fokozható bármelyik általánosan engedélyezett felületifeszültség-csökkentő adalékanyaggal, hogy javítsuk a nehezen hozzáférhető felületek nedvesítését (kéregrepedések, felváló kéregrészek, ágak, gallyak átfedésénél, elágazódásoknál), hiszen épp azok a leginkább kezelendő felületek, a károsítók ott vészelik át a telet (de adott esetben a hőstresszt is). Ilyen a Heliosol, a Nonit, a Silwet Star, a Spur, a Superspray, a Surf 2000, vagy a Wetcit. Az nedvesítő adalékanyagokat a tartály feltöltésének utolsó fázisában célszerű hozzáadni a permetléhez, hogy elkerüljük a habzást.
Az adalékanyagok esetében mindig a permetlé-koncentráció a fontos.
Amelyik adalékanyag szükséges koncentrációja pl. 0,1%, abból 1000 liter permetléhez 1 liter szükséges. Ha ennél kevesebb vagy több permetlevet használunk, az adalékanyag mennyiségét is arányosan kell változtatni, mert a megfelelő nedvesítő hatás az alkalmazott koncentráció függvénye.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu
